Nagy izgalommal és érdeklődéssel kezdtem neki, mert az osztott hímző fonal után itt már gyapjúszállal készült az alkotás. Az icipici tűt felváltotta a vastag, nagy lyukú, tompa és a fonal vastagsága is haladósabbá/látványosabbá tette. Két új öltéstechnika is sorra került: láncöltés és tört öltés
Miután a mintát feldrukkoltam az anyagra, (amely házi szövésű kendervászon lett ez esetben) megismerkedtem a láncöltéssel. A motívum belsejével kezdtem csigavonalban...Ha nektek is meggyűlne a bajotok a gyapjúszál befűzésével, nyugodtan használjatok tűbefűzőt (az egyik képen meg is mutatom)... nem fogjátok megbánni :)
Becsatalom a műhelyrajzot is, amit Illés Károlyné tervezett.
A következő lépés a bordó árnyalatú virág és kacskaringók lesznek, hasonlóan láncöltéssel, szorosan, hogy ne látszódjon ki az anyag és előfestés se.
Ha idáig eljutottunk, nincs más hátra, mint megtanulni és begyakorolni a "tört hímzést".
Ha elakadnátok, készítettem hozzá egy kis videót:
/A videómunkálatokat Szebellédy Péter készítette/
És ha sikerül, ezt kell látnotok :)
Felhasznált alapanyag: kendervászon
Fonal: gyapjú
Tű: tompa,18-24 (Millward)
A végső befejezésnek én szív formát választottam, amit kizárólag levendulával töltöttem meg.
A következő mezőberényi hímzés is elkészült , amelyből egy díszpárna lett.
Az Aszakkör oldalán található instrukciók alapján és az ebben a témában írt, korábbi bejegyzéseim, videóim alapján könnyedén elkészíthető a kis tulipános hímzés.
Első körben a leszabott anyagot szegőazsúrral kell elszegni, amihez itt egy kisvideó újra:
https://youtu.be/8RucdLmC5Ro
Ami plusz az eddigiekhez képest az a kontúrozás, melyet fekete fonal egy szálával készítünk a megadott műhelyrajz alapján, amit Illés Károlyné tervezett számunkra.
A következő két képen láthatják milyen kontúr nélkül és kontúrozva a hímzés....ég és föld! Életet lehell bele és kiemeli számomra
A hímzéshez osztott hímző 2 szálát használtam, vékony, hegyes tűt és napszövet hímzővásznat
A párna bújtatójának kialakításához egy új öltést tanultam meg, amivel régen is készítették: "minden ember varrása/kötése" Az anyagszélek összeerősítésére szolgáló öltéstechnika. Az egyik anyagszélből leöltve, átlós öltéssel áthurkolják a másik szélt és visszamenve az első szélre, átlós öltéssel azt is áthurkolják. Ezután visszaöltenek az első huroköltéshez és az ezt követő két szálat áthurkolják. Innen átlósan átöltve a másik huroköltéshez, mellé még egy huroköltést varrnak. Előre haladva újra átlós öltéssel a szemben lévő szélbe hurkolnak...és így ismételjük az anyag mindkét szélén, a megfelelő távolságig, amin kényelmesen be tudjuk bujtatni a párnát.
...készült egy pocaklakó csöppség szüleinek. Csodás várakozással teli a 9 hónap , megannyi varázslattal, megéléssel, befelé fordulással, együtt rezdüléssel...jó érzés volt készíteni, tervezni a betűket, szavakat...megtalálni hozzá a barna árnyalatú hímzővásznat és ezt a szép fakeretet.
Hímzés közben jó volt felidézni nekem is az emlékeket, hisz megadatott, hogy négyszer is megéljem ezt a csodát...ezeket az érzéseket soha nem lehet elfeledni.
A végeredmény szerintem hímzés nélkül is megállja a helyét...szoktam mondani, hogy sokszor a kevesebb néha több...akartam még rá szívet, de azt éreztem, hogy elég....és tényleg az!
Tudtátok, hogy a Békés megyei szűcsmesterség a 18.század első felében jelent meg szervezett formában, amikor megalakult az első céh (1727). A 19.században a megyei gazdasági fejlődése kapcsán megnövekedett az igény a színvonalas lakáskultúra és a módosabb öltözködés iránt. A díszes kivarrott ködmönök, subák elterjedt viseleti darabjai voltak Békés megye lakosságának.
A szűcsök által készített ködmönök nem hiányozhattak a férjhez menő lányok kelengyéjéből sem. Ornamentika és szabás tekintetében négy önálló szűcsközpont alakult ki Békés vármegyében -Mezőberényben, Szarvason, Tótkomlóson és Békéscsabán. A kiváló mesterek a szűcsközpontokra jellemző sajátos kompozíciót, díszítményt, színvilágot, szabásvonalat fejlesztettek ki, amelyek eltértek egymástól.
Az 1970-es években a Békés megyei kézművesek, öntevékeny csoportok nagy erőfeszítéseket tettek a ködmönök mintavilágának fennmaradásáért, mely ennek köszönhetően tovább él napjaink népi iparművészetében és 2021-ben Szellemi kulturális örökség lett a Békés megyei szűcshímzés!
A mintát, amit most hímezni fogunk Dr. Illés Károlyné tervezte és békés megyei szűcshímzéssel készült. Háromféle öltéstípust használtam: egyenes laposöltés, ferde laposöltés és száröltés. Íme eg kis videó segítségül az öltések elkészítéséhez:
Mikor az anyagunkat elszegtük a következő lépés, hogy a hímezni kívánt mintát "rávarázsoljuk" az anyagra. Ezt többféleképpen tehetjük, én most a drukkolás technikáját, folyamatát szeretném nektek bemutatni.
A drukkolás maga azt a technikát jelenti, amely során a tiszta vászonra felvisszük a kivarrandó, hímzendő mintát. A legrégebbi mintákat kivágott falapokra vert vékony rézlemezekről alakították ki, melyeket kék festékbe mártottak és így, egymáshoz toldva vitték fel a fehér vászonra a mintát. Ezen kívül használtak tűvel vékonyan kilukasztott papírmintákat is, amikor a lapon megrajzolt ábrákat szorosan egymás mellett kiszúrták és ezek a kék pigmenttel beszórt pontok rajzolódtak ki az anyagon. A minták tájegységek szerint nagyon változatosak lehetnek , ahogy a hímző technikák is. (laposöltés, láncöltés, száröltés, lyukhímzés, slingelés). Én most a Békés vármegyei minták közül egy bordó színállású, Illés Károlyné Ani által tervezett mintát mutatok be.
Készítettünk egy kis videót is hozzá, hátha így könnyebben megtanulható, aki még sohasem készített ilyet.
Szükséges eszközök: anyag, kék előnyomó festék, tű, filcbaba, petróleum, hungarocell
Fontos tudnivalók még a készítés során:
A tűvel nagyon pontosan kell követni a mintát és sűrűn egymás mellé szúrni!
Az anyagot súlyokkal rögzítjük, hogy ne tudjon elmozdulni
A filcbabát először a petróleumba mártjuk és utána visszük fel rá a festéket
A festéket apró, körkörös mozdulatokkal visszük fel a papírra, ha kell többször is átmenve rajta
Óvatosan ellenőrizzük a munkánkat (kukucskáljunk be alá, míg a súlyok rajta vannak)
Az Aszakkör oldaláról hoztam egy elkészítési lehetőséget is, hogy akár otthon is bekeverhető legyen a festék és a filcbaba elkészítését is könnyen megvalósíthatjátok.
Nincs más hátra, mint belekezdeni a tervezésbe, rajzolásba, festésbe....
Aki még nem találkozott ezzel az öltéstechnikával, picit mesélek róla és persze a fajtáiról.
A csipkék közül a legősibb az azsúr technika, amit minden tájegységben előszeretettel használtak. Eleinte az volt a cél, hogy a szövet széle ne induljon foszlásnak. A szövőszékről lekerült anyag láncfonalait csomózással, fonással, szegéssel oldották meg, majd a varrás mentén a szálak picit szorosabb meghúzásával lukacsos szerkezetet hoztak létre. Az egyenes irány megtartása érdekében még szálat is húztak ki, ezzel fokozták a lukacsos hatást...így alakulhatott ki az azsúr. Az egyszerű azsúrt használhatjuk tehát textilek beszegéséhez, kísérhetnek más technikákkal készült csipkéket és önálló díszítő szerepük is lehet.
Napjainkban már nagyon sok fajtája ismert és sok videó található az interneten, de persze mikor kutakodtam utána alig jött velem szembe használható, ezért döntöttem úgy, hogy megörökítem a kutatásaim eredményeit egy helyen, hátha másnak is hasznos lesz.
A legegyszerűbb fajtája a Gyöngyazsúr vagy más nevén Szegőazsúr.
A képen látható anyag homokszínű Napszövet, amin 1 cm felhajtás látható, 1 szál kihúzással készült 4 centiméteren, gömbfejű tűvel és saját szálával öltve.
Videó: Szebellédy Péter munkája
Készült hozzá egy kisvideó is, amin jól láthatóak az öltések. A haladási irány balról jobbra, vagyis a vízszintes szegőazsúrt láthatjátok rajta.
És az ASzakkör oldaláról egy műhelyrajzot is beillesztek kétféle haladási iránnyal (függőleges és vízszintes)
Ha elakadtok vagy kérdésetek lenne, keressetek bátran!
.png)
